Ki vagyok én és miben tudok neked segíteni?

Nemesné Kiss Ildikó vagyok, a „Kreatív gyermek” oldal megálmodója és megalkotója. Két felnőtt gyermek édesanyja, akikkel rengeteget kézműveskedtünk – csak akkor kevés időm maradt arra, hogy szélesebb körben osszam meg másokkal az ötleteimet. �

Napközis tanítóként, majd matematika-technika szakos tanárként dolgoztam több, mint 30 évig. Nagyon szerettem a tanítási órákon, szakkörökön, szabadidőben, szünetekben és táborokban is kézműveskedni a gyerekekkel.

Ezeket a tapasztalataimat szeretném megosztani Veled, kedves érdeklődő, azért, hogy Te is megtapasztalhasd azt az örömöt, amit a gyermekek sikere jelent, amikor megvalósítanak egy-egy ötletet. Láthasd a felcseperedő gyermek kibontakozó kreativitását, ügyesedő mozdulatait, kialakuló magabiztosságát. Begyűjthesd a közös élményeket, amelyekről évek múlva is beszélhettek, pl. ha előkerül egy-egy közösen készített tárgy.

Mindig azt gondoltam, hogy a legfontosabb tantárgy az iskolában a „technika-életvitel és gyakorlat” nevű. Szerencsére ez a tantárgy nagy szabadságot biztosít a pedagógusnak, hogy megmutathassa a gyerekeknek a hétköznapokban legfontosabb tevékenységeket.

Mire gondolok? Sütés-főzés, varrás, népi kismesterségek megismerése, fúrás-faragás, modellezés - makettkészítés, agyagozás,  ajándékok-lakásdíszek készítése, növények átültetése, nevelése.. Csak néhány dolog azok közül, amit csináltunk a tanítványaimmal. Tudom, nem mindenki olyan szerencsés, hogy palacsintát süssön vagy pólót fessen technika órán, de ami késik, nem múlik. Bevallom, hogy én még ötven felett is imádok papírt hajtogatni, színezni, varrni, palántát nevelni, virágot ültetni…

Vágjunk is bele!

Első történet az ollóról és a csíkos pizsamáról

Ötéves forma voltam, amikor megtörtént velem ez az eset.

Akkoriban gyakran előfordult, hogy a gyereket egyedül hagyták otthon, ha nem volt, aki vigyázzon rá. Ez nálunk is így történt. Nem volt bébiszitter, és a nagyszülők sem mindig értek rá. Én elég megbízható gyerek voltam, nem csináltam kárt, eljátszogattam ha felébredtem a délutáni alvásból. Kedvencem volt az építőkocka. A színes fadarabokból minden nap más vár épült. Kifogyhatatlan voltam az ötletekből. Hol magas lett, hol hatalmas udvara volt a várnak. Sok mindent megtapasztaltam építgetés közben. Tömegről, hosszúságról, egyensúlyról, szimmetriáról és még számos hasznos ismeretről.

Azonban ezen a jeles napon nem a várépítés hozott lázba. Új pizsamát kaptam, éppen ez volt rajtam. Ha jól emlékszem, akkor piros-sárga-zöld csíkos volt. De sajnos nekem egyáltalán nem tetszett. És ezen a napon a kezembe akadt egy olló is, bár lehet, hogy jó megfigyelőképességem okán találtam meg a szekrényben. Lényeg a lényeg: a kezembe került az a bizonyos olló. És mivel már akkor is nagyon szerettem kreatívkodni, így egy csodaszép kört szabtam ki a pizsamanadrág térdéből. Igazán dizájnos lett, nekem nagyon tetszett, szemben édesanyámmal, aki igencsak megdorgált érte. Persze ehhez tudni kell, hogy 1970-ben nagyon kevés pénzből gazdálkodtak a szüleim, és csak akkor vehettek új ruhadarabot, ha tényleg szükséges volt. Persze növekedésben lévő gyerekként mindig rám költötték a legtöbbet. Azt azért édesanyám is elismerte, hogy szép, szabályos kört vágtam ki a pizsamanadrágból, de abban ma sem értünk egyet, hogy szép volt-e az a bizonyos ruhadarab. Valószínűleg nem sok választási lehetősége volt anyukámnak, amikor vásárolni akart valamilyen ruhát. Arra a korszakra az volt a jellemző, hogy nem volt választék. Pizsamát szeretnél venni 5 éves gyereknek? Hát akkor örülj, ha van 1-féle! Valószínűleg azért nem tetszett nekem a pizsama, mert olyan fiús volt. Se fodor, se csipke nem díszítette.

Ennyi jutott eszembe az ollóról és a pizsamáról.

Akkor lássuk milyen ollós feladatot hoztam.

Nagyobb óvodás gyermek már megpróbálhat papírból egyszerű formákat kivágni. Rajzoljunk vonalat a lapra, és kérjük meg a gyermeket, hogy a vonalon haladva szabja ki a mintát.

Színes papírból nyírt szalagokból utóbb készülhet virág.

Így:                 

 Megrajzoljátok a színes papírra a vonalakat, kb. 1 cm szélesek legyenek.

 Kiszabja a gyermek a csíkokat.

Rajzolj 2 db kört pénzérmével.

 Kivágjátok a 2 db kört.

Félbevágjátok a csíkokat, Kb. 10 cm hosszúak legyenek.

Ragasztózzátok be a papírcsíkok végét, és hajtsátok félbe.

Ha megragadt mind a 8 db, akkor ragasszátok rá az egyik körre

a félbehajtott csíkokat, majd fedjétek be a másik körrel.

Végül fűzz az egyik sziromba fonalat és akasszátok fel a gyerekszobában!

Néhány tanács:

- Ne hagyd felügyelet nélkül a gyermeket, ha olló van nála.

- Használjatok egyszerű papírragasztót, aminek nincs szaga és ki lehet mosni a ruhából.

- Munka előtt terítsétek le az asztalt újságpapírral.

Élvezetes alkotást kívánok!